Nefelejcs

A virágokból először a kék
nefelejcs tetszett: azt a szép nevét
külön is megszerettem, hogy olyan
beszélgetős és hogy értelme van:
szinte rászól az emberre vele,
úgy kér , hogy: ne felejts! Többnyire
jól hallottam, egész világosan,
égszin hangját, néha meg én magam
sugtam, vagy nem is sugtam, csak olyan
nagyon vártam már, hogy tán a szivem
szólt helyette vagy éppen a fülem:
ilyenkor nem tudtam, képzelem-e
vagy tényleg csalok, neki, a neve
mondásával?... De még ha csalok is,
nyugtattam meg magamat, az a kis
segítség semmi, hiszen úgy szeretem;
s dehogy felejtem, nem én, sohasem!

                          

 

Májusi orgonaszag

 

"...Öt napja, öt éje...

Az orgona kezdte,

s azóta csupa fölszakadt sajgás vagyok,

álom és csupa zsenge

sóvárgás, néma indulat,

s az hangot követel, éneket,

zengőt, emberit, édeset,

mintha e nélkül - így fenyeget –

nyomtalan halnék szét az egekbe,

ahogy a májusi orgonaszag."

 

IMA A GYERMEKEKÉRT

 

Fák, csillagok, állatok és kövek szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, az alatt eddig is rátok bíztam sorsukat.

 

Én hozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet.

 

Te, homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat, fű, kő, légy párna a fejük alatt.

 

Kínáld őket gyümölccsel, almafa, tanítsd őket csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap, csempészd zsebükbe titkos aranyad.

 

S ti mind, élő és holt anyagok, tanítsátok őket, felhők, sasok,

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák, vigyázz reájuk, hatalmas világ.

 

Az ember gonosz, benne nem bízom,

De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

 

Igaz rokon, hozzátok fordulok, tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek: szeressétek, akiket szeretek.

 

        

Mindenütt ott vagy

 

Mindenütt ott vagy, ahol valaha

tudtalak, láttalak, szerettelek:

út, öröm, erdő veled integet,

falu és város, nappal s éjszaka

folyton idéz, őszi hegy s tél hava,

vízpart s vonatfütty, s mindben ott remeg

az első vágy, s a tartó őrület

huszonöt kigyúlt tavasza, nyara.

Mindenütt megvagy: mint virágözön

borítod életemet, friss öröm,

frissítő ifjúságom, gyönyöröm:

minden mindenütt veled ostromol,

de mindig feljajdul a halk sikoly:

e sok Mindenütt mindenütt Sehol!