Reggeli köszöntő Kedvesem, szép reggelt, szép napot, szép estét s holnapot tiszta perceket, mint téli a hó ragyog életet, mosolyt, öröméneket s mindent, mire vágysz - kék szemet és két kezet, mely kezedben alszik és két szívet, mik egybedobbannak s mitől a félelem kialszik és lépéseket és szellőt, kék eget és álommadarat és úttalan utakat, hol csak mi megyünk mit csak mi ismerünk mit ha végigjárunk, már semmire sem vágyunk, mert megnyerjük a legnagyobbat: az Életet Veled és legyen sok madárdal ma Neked és dobogjon hevesen kis szíved, ha ismerős hangot vélsz hallani ott belül, hova a lelked jár szerelemet játszani - velem és ha sétálsz az udvaron kedves papuccsal lábodon ne érintsd a füvet szállj, repülj, mert mosolyom követ s visz át mindenen Kedvesem szép napot Neked és szép holnapot és szép éjszakát, mikor a hold ragyog s éj hajadat ezüsttel hinti be és a bársony égből megannyi csillag ámulva tekint a földre le, mert ilyen szép még az égben sincs hiába gyémántragyogás, minden égi kincs hiába égi ösvények bűvös fénysora minden hiába, mert itt lent van a csoda Te ki lejöttél hozzánk kedvesen, ki köztünk élsz szerelmesen Szerelmesem szép perceket Neked szép órákat, napokat, éveket Életet - Veled.

Gyermekünk

A gyermek még védtelen
a gyermek nem tudja, mi a félelem
a gyermek bátor és merész
vakmerőn tettre kész.

A gyermek még boldog és gondtalan
kacag mindenen s minduntalan
szemében röpke vendég a bánat
kis szíve érzi: mindenre van bocsánat.

A gyermek lelke hófehér
illatos kalács, puha, lágy kenyér
mit gyúrhatsz, ronthatsz és törhetsz
de mit oltárra is felemelhetsz
ha türelmes szód nyomán
kivirágzik benne a szeretet-erény.

Óvjad hát mindig gyermeked
törékeny virág ő, könnyen földre hull
úgy szólj hozzá, mint Isten angyala
légy te is teljes lényegedben
a türelem és szeretet maga.

S ha fedded is, érezze meg:
kemény a szó, de mögötte végtelen a szeretet
ne költözzön szívébe rettegés
álma legyen mindig édes,
szelíd, tejszagú szendergés.

Ha mindezt híven megteszed,
ha kicsinyed óvod, védelmezed,
benne Isten száll le rád
s Őt látod akkor is,
ha rád villantja tündéri, pajkos mosolyát!

Döbbenés

Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek,
S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom, hogy szeretlek.
Hogy bármikor történhet veled, vagy velem valami,
Hogy milyen jó hangodat hallani.


Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni,
És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni.
Hogy meg kell mondani, ha valami fáj,
Arra, hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj.


Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk,
S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk.
Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra, hogy nevessünk,
És mindig kell idő arra, hogy szeressünk