Turulmadár

Kárpát bércek fölött hópelyhek szitálnak,
Hallom szárnycsapását ős Turulmadárnak.
Szárnycsapása felráz erdőt és vad hegyet,
Hadúr óhajára jő az égi követ.

Jő az égi követ menteni a hazát,
Karmai közt hozza Őseink Szent Kardját.
Őseink Szent Kardja megvillan az égen,
Most még szebben ragyog, mint valaha régen.

Szittya népünk felkél bénító álmából,
Székelyek jönnek messze Hargitáról,
Várják az Alföldön jászok és a kunok
Együtt egy hazáért vagyunk mi MAGYAROK!

Fényes Turulmadár vezesd hát nemzetünk,
Mert vérszívók népétől mindnyájan elveszünk.
Suhogtasd a szárnyad, hogy támadjon oly vihar,
Mely elsöpri a gonoszt, ki gyáván lelkünkbe mar.

Esős időben

Furcsa ritmust kopogtatván,
Eső esik. Figyelem.
Éhségemet csillapítván,
Almát rágok. Lenyelem.

Rádiómat bekapcsolván,
Hírt hallgatok. Fülelem.
Politikán undorodván,
Gyomrom forog, rendesen.

Megszavazzák, nem szavazzák?
Ebből van már elegem.
Hazug, tolvaj farkas falkák,
Marakodnak felettem!

Veled s velem ki törődik?
Senki. Csak a Jóisten.
Szeretetben rejtőzködik,
A végtelen türelem.

Rádiómat kikapcsolom,
Bibliámat felnyitom.
Igaz szóra szomjúhozván,
Örömhírét olvasom.

Kik terheitek hordozzátok,
Mind énhozzám jöjjetek!
Igám édes, meglátjátok,
Felüdítlek titeket!

Ezt üzente Jézus Urunk,
Vigaszt nyújtott énnekem.
Békességet Tőle várok,
S eláraszt a kegyelem.

Esőcseppek szép ritmusát,
Már boldogan figyelem.
Föld és lélek szomjúságát,
Te gyógyítod, Istenem!