Ringató

Holott náddal ringat,
holott csobogással,
kékellő derűvel,
tavi csókolással.

Lehet, hogy szerelme
földerül majd mással,
de az is ringassa
ilyen ringatással.

Várlak

Egyre várlak. Harmatos a gyep,
Nagy fák is várnak büszke terebéllyel.
Rideg vagyok és reszketeg is néha,
Egyedül olyan borzongós az éjjel.
Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét
És csend volna. Nagy csend.
De hallanánk titkos éjjeli zenét,
A szívünk muzsikálna ajkainkon
És beolvadnánk lassan, pirosan,
Illatos oltáron égve
A végtelenségbe.

 

A nyugalom szigetén

 

Te, kinek lelke zaklatott!

Mesélj, Te még nem jártál ott?

Nem leltél a helyre, mire én?

Nem voltál a nyugalom szigetén?

Ahol hallani a csend hangját,

Ahol hallani a Nap szavát?

Ahol éjszaka a hold táncol,

S te a csillagokkal játszol?

A szellő édesen simogat,

A tenger szelíden hívogat?

Ahol nincs magány és fájdalom,

Ahol csend honol és nyugalom?

Ahol tovaszálltak a felhők,

Eltűntek a hatalmas erők?

Ahol tengernyi a jóság,

Ahol megszűnt a gonoszság?

Te, kinek lelke zaklatott!

Mesélj, Te nem jártál ott?

Vagy tán nem tudod a helyet,

Ahol mindezt meglelheted?

Ülj csendben s hallgasd némán,

Onnan belülről, hogy kiállt!

Mindez megvan szíved mélyén,

Bátran keresd ott, a helyén!