RITMUS A KÖNYVRŐL

Öröklött, nagy Varázs, holtak idézője,

 messze nemzedékek egymáshoz fűzője;

 mert csak a Könyv kapcsol múltat a jövőbe,

 ivadék lelkeket egy nemzetté szőve.

 

Óh, ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell,

hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember:

mert a Könyv is Élet, és él,  mint az ember

úgy él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember

 

A SZÖKEVÉNY SZERELEM

 

Annyi év, annyi év:

a szerelem tart-e még?

 

Azt hiszem, kedvesem,

ez már rég nem szerelem.

A szerelem meggyújtott,

meggyújtott és elfutott,

itt hagyott,

itt hagyott.

 

Mintha két szép fa ég

puszta környék közepén

és a lángjuk összecsap,

s most a két fa egy fa csak:

pirosak,

pirosak.

 

Nem is két fa, két olajkút

és a lángjuk összecsap -

mélyek, el nem alszanak.

A szerelem messze van már

és kacag,

és kacag.

 

Mit kell itt még szerelem,

kedvesem?

Úgy tudlak már csak szeretni

mint magamat szeretem,

égve s égetve, kegyetlen

 

s érzem, hogy kacag mögöttem

a szökevény szerelem.